Közösségeink, családjaink és saját magunk küldetését állította középpontjába az idei ünnepünk Szentháromság vasárnapján, május 31-én Óbudaváron.
A bevezetőben elhangzott, hogy a nap során kérdezzük meg egymástól: mi a te küldetésed? Így kibontakozik a közös küldetésünk és megerősödünk a saját küldetésünkben.
Május 31-e Schönstatt lelkiségének történetében egy fontos mérföldkő. 1949. május 31-én az alapítónk, Josef Kentenich atya egy hosszú levelet küldött az egyházi elöljáróknak, amelyben választ ad azokra a kérdésekre, melyek Schönstatt sajátosságait, üzeneteit tisztázzák. A II. Vatikáni zsinat előtt Schönstatt több tekintetben nehezen volt értelmezhető a mechanisztikus gondolkodású egyházi elöljárók számára. A levél megírása kockázatos volt és egyben bátor kiállás is, amelynek Kentenich atya száműzetése lett a következménye. A Mária-kertben ennek a mérföldkőnek a felirata: ingabiztonság.
Az ünnep vendége a brazil származású Alexandre Awi Mello atya, a nemzetközi Schönstatt közösség elöljárója, generálisa volt. Szentbeszédében így tanított:
„Kedves magyar Schönstatt család, akik ma az „Egymásba írt szívek” szentélyében a Küldetés ünnepre gyűltetek össze! Ma a liturgia és történelmünk mélyen, gondviselésszerű módon kapcsolódik egymáshoz. Ünnepeljük a Szentháromságot – Isten titkát, aki élő szeretetközösség – és egyben ünnepeljük május 31-ét, a prófétai küldetést, amelyet Kentenich atya bízott a családunkra. .... Ma Schönstatt küldetését ünnepeljük, a harmadik mérföldkövet. Schönstatti értékekről beszélünk, amelyek e mögött állnak, de mindezt végső soron egyetlen szóval lehet összefoglalni: kötődések. Ez a szó még kifejezőbben: szeretetkapcsolatok vagy „radikális szeretetkapcsolatok”, emberi és egyben természetfeletti kötelékek.
Kentenich atya prófétai módon felismerte, hogy a modern világ nagy betegsége az emberi kötelékek pusztulása lesz: belső magány, a tömeg anonimitása, felszínes kapcsolatok, a bizalom képességének hiánya, és a szív odaadásának képtelensége....
A modern ember attól szenved, hogy elveszítette szívének gyökereit. És Schönstatt küldetése éppen abban áll, hogy újraépítse a kötődések kultúráját: kötődés Istennel, kötődések az emberek között (személyes kötődések), kötődés Istenhez, kötődés Máriához, kötődés a szentélyhez.
Ezért nem véletlen, hogy a ti szentélyetek az „Egymásba írt szívek” küldetését hordozza.
„Inscriptio cordis in cor.” Micsoda mély kép! Szívek, amelyek egymásba íródtak. Nem egymás mellett. Nem csak külsőleg állnak kapcsolatban. Hanem belülről íródtak egymásba.
Ez tulajdonképpen magának a Szentháromság a leírása. Az Atya az emberben él. A Fiú az Atyában él. És a Szentlélek az élő szeretet köteléke közöttük. A Szentháromság személyei „beírták magukat egymásba”. És pontosan ezt a valóságot szeretné Isten is létrehozni közöttünk. 2023 óta tudatosan fogalmaztátok meg a küldetéseteket ezekben a szavakban...
Testvérek! Ez az evangelizáció. Ma sok ember már nem az intellektuális érveken keresztül kezd el hinni. Akkor kezdenek hinni, amikor egy közösséggel találkoznak, amelyben valódi szeretet él.
Ha valaki hűséges házasságot lát. Ha fiatalokkal találkozik, akik képesek mély barátságokra. Ha megtapasztal egy családot, amely a nehézségek ellenére összetart. Ha megtapasztal egy olyan szentélyt, ami egyúttal otthon is. Akkor megért valamit a Szentháromságból...
Talán a Szentlélek ma pontosan ezt szeretné megújítani közöttünk. Hogy családjaink szentháromságszerűbbé váljanak. Hogy mozgalmaink családiasabbá váljanak. Hogy közösségeink kevésbé legyenek funkcionálisak mintsem bensőségesebbek/szívélyesebbek.
Hogy újra megtanuljunk időt szánni egymásra, figyelni, ott maradni és együtt hordozni a kereszteket.
Mert az május 31-i küldetés 1949-ben nem ért véget. Akkor kezdődött el igazán. És ma rajtunk keresztül folytatódik.
A Szentháromság szeretné láthatóvá tenni szeretetét a világban megszentelt emberi kapcsolatok által.
Tegye Mária, a Család Királynője az „Egymásba írt szívek” szentélyét az igazi radikális kötődések helyévé, amely radikális a hűségben, radikális a gyengédségben, radikális az együttérzésben, radikális a hitben. És érezze mindenki, aki ide belép: „Itt az Isten az emberek között él.” (részlet a prédikációból)
A szentmisében két házaspár kötött szeretetszövetséget. Az ebéd után kezdődött a családi akadályverseny, melynek során végig lehetett látogatni a 12 sátrat (Családliga, jegyeskurzus, fiú-, és lánymozgalom, Oázis újság, Családakadémia, Organikus pedagógia, Mária-kert, a magyar Schönstatt kezdetei, nagy alakjai és hajtásai, Házaspárok útja áramlat). A sátrakban interaktív játékokat játszhattunk, beszélgetésre és információszerzésre is volt lehetőség. A menetlevelünkkel a „küldetés akadályversenyen” a legalább öt sátrat meglátogató családok a nap végén sorshúzással különböző nyereményeket kaptak, ahol a fődíj egy óbudavári hétvége volt.
Az ünnep a fiatalok fáklyás futásával ért véget. A futók, összesen 14-en a fiú-, lány- és családmozgalomból, felváltva vitték a fáklyát az óbudavári küldetésünnepről a budapesti Közösségi Helyre. Mindezt azért tették, hogy a budapesti szentély iránti vágyukat kifejezzék, bizonyítsák szándékuk komolyságát, és áldozatukkal gyarapítsák a kegyelmi tőkét. A futás végén a Közösségi Házban szentmisét is ünnepeltek.
Hálásan köszönjük az ünnepet előkészítő és szervező VI. szövetségi évfolyam minden tagjának és vezetőiknek, Oszvald Ferinek és Enikőnek a gondos és szeretetteljes szervezést, és profi
lebonyolítást! Köszönjük a háttérmunkát és a tündöklő kert telepítését és gondozását a Szabó és a Hodován házaspárnak! Köszönjük a gyönyörű zenei szolgálatot a VI. és a VII. évfolyam
családjainak! Köszönjük mindenkinek, aki sátrat állított és azon dolgozott, hogy bemutassa a rá bízott küldetést mások számára könnyen befogadható és lelkesítő módon!
Alexandre atya így búcsúzott: „Nem értek egy szót sem a nyelvetekből, de tisztán lehetett érezni az élő szeretetszövetség légkörét, amelyben otthon éreztem magam.”