2026. október 18-án lejárt a vezetőkör, a MáriaKert hároméves mandátuma.
Török Pétert és Orsit Dabóczi Tamás és Bibor váltja a mozgalomvezetői szolgálatban. Gertrud-Maria Erhard nővér ciklusokon átívelő felelősséget kapott a magyar Schönstatt mű alapításért felelős vezetőjeként és a családliga lelki kísérőjeként.
A szombat délelőtt a leköszönő vezetőkör visszatekintésével és aratásával telt. Szép volt áttekinteni a sok fejlődést, lelki és fizikai gyarapodást, amit megélhettünk és ajándékba kaphattunk Mária közbenjárására a Mennyei Atyától.
A staféta átadás után Bibor és Tamás a kicsit módosított, a jelenlegi helyzethez aktualizált struktúrát, az új vezetőkör tagjait és feladatkörét mutatta be.
Az új struktúra egyfelől megtartja és tovább erősíti a sajátosan magyar hagyományokat, a team vezetést, ahol közös érzékelés és egységes akaratra törekvés a cél (pl. családmozgalom stratégiai vezetőköre), másfelől igazodik a nemzetközi modellhez is, amennyiben az egyes liga ágak közötti koordináció egy szűkebb körben, a felelős vezetőkből álló Országos Vezető Testület (Zentrale) keretein belül történik.
Az Országos Vezető Testület évente egy-két alkalommal találkozik. Tagjai a mozgalomvezetőkön és Gertrud-Maria nővéren kívül az egyes liga ágak és a budapesti szentély áramlat felelős vezetői. Az egész magyar mozgalmat érintő kérdések, főbb irányok egyeztetése történik itt.
Az egyes liga ágak alapvetően önállóan dolgoznak, a mozgalomvezetés év közben, az Országos Vezető Testület találkozóin kívül is aktívan tartja a kapcsolatot vezetőikkel.
Külön találkozókon végzi majd munkáját a családmozgalom, mint a Magyarországon legerősebb ág vezetése. A családmozgalmat érintő hatások, áramlatok együttes
érzékelése, az ezekre adandó schönstatti válaszok megfogalmazása a családmozgalom ún. stratégiai vezető körében történik majd. Ennek a mozgalomvezetőkön (Dabóczi hp.) és a Gertrud-Maria nővéren kívül a családmozgalmi ág vezetőjeként Szabó Bálint és Anna, továbbá Hodován Péter és Margit és Oszvald Ferenc és Enikő lesznek a tagjai.
A stratégiai kérdésekért felelős csapat a Confundatores, vagyis társalapító nevet választotta magának. Ezt az elnevezést, mint eszményt szeretné nemcsak önmaga, hanem mozgalmunk minden tagja elé tűzni. A kifejezés Kentenich atyától származik. Tanítása szerint a közösség minden tagja társalapító és felelős a maga helyén:
„Confundatores, társalapító! … A társalapítás kegyelme: felelősség az egész műért, felelősség a műért és annak küldetéséért! … Hogy ez mit jelent? Hogyan próbáltuk ezt mindig értelmezni? Mindenki a maga helyén felelős a saját helyéért, mégpedig teljesen felelős, de mindenki a maga helyén felelős az egészért, a mű egészéért is.” (J. Kentenich, 15.10.1966 in: Oktoberwoche 1966, S. 92 f)
Szabó, Hodován és Oszvald házaspárok a családmozgalom stratégiai vezetésében vállalt feladataik mellett az operatív vezetést is végzik, és egyben tartják a kapcsolatot a sok-sok önállóan működő közösséggel (pl. Apostolok, Családakadémia, MenTa kör) és felelősségi körök vezetőivel (pl. régiófelelősök).
A Budapesti Közösségi Hely (KH) vezetése szintén megújul. Mivel a fókuszban az eszmény, a budapesti szentély iránti vágyunk van, a vezetőket a budapesti szentély áramlatért felelős vezetőknek nevezzük. Reményi László és Judit lesznek, akik az összetételében, nevében és működésében is megújuló kört összefogják majd.
A fiú- és lánymozgalom vezetésének élén felelős vezetőként Csermák Péter atya és Julie Brcar nővér állnak. Mind a fiú-, mind a lánymozgalom operatív vezetése a fiatalok maguk közül választott vezetőcsapatából áll össze.
Az új vezetés bemutatása után, ebéd előtt a kápolna melletti emlékoszlopra felkerült Aquila Pertschy nővérnek, a „magyar Schönstatt nagymamájának” emléktáblája. Szabó Bálint és Anna osztották meg vele kapcsolatos személyes élményeiket. Sasként az ég felé - olvashatók Kentenich atya neki, róla mondott szavai a táblán. Szép ajándék volt a Gondviseléstől, hogy erre a hétvégére vendégünk volt Aloise nővér Vietnámból. Így három nővér jelenlétében ilyen módon Óbudaváron is kapcsolódhattunk a nővérek centenáriumi ünnepéhez.
Délután kezdődött a jelmondat-keresés. Először kiscsoportokban, majd nagy körben dolgoztuk fel a körülöttünk és bennünk érzékelhető életfolyamatokat és az arra adott schönstatti válaszokat.
Sok aggasztó tendencia és körülmény vesz körül minket. Klímaváltozás, aszály, feszült, konfliktusos kül- és belpolitikai helyzet, amely beszüremkedik a családi és baráti, közösségi kapcsolatainkba is. Sebek és sebzettség is jelen van közöttünk.
A jelmondat-kereső folyamat során a Szentlélek és az Atya neve sokszor felmerült, mint akihez vezetésért és oltalomért fordulhatunk, akiktől a megoldást és a biztonságot várjuk.
Végül a Bízom Atyám szeretettervében kifejezés emelkedett ki a felmerülő kifejezések közül. Ez lesz a következő nyári családnapok és az egyéb együttléteink vezérgondolata.
Hisszük, hogy az életünk történetének és a világtörténelemnek is a jóságos Mennyei Atya az ura. Hisszük, hogy terve van velünk, a terve szeretetből születik és a javunkra válik. A gondviselésbe vetett hit és a gyermekség lelkülete alapító atyánk nagyon fontos üzenete a számunkra. Ennek a mondatnak a megvalósítása eszmény és cél a hétköznapjainkban, hogy minden nehézég ellenére bizalom és belső nyugalom tölthessen el minket. Dolgoznunk kell az Atyaképünkön, hogy igazán bízni tudjunk abban, hogy az Ő tervei szeretetből születnek és a javunkra szolgálnak.
A Szentlélek belülről átalakító ereje segít felismerni, mi az Atya szeretetterve egy-egy élethelyzetben, és hogy hogyan, merre menjünk tovább. Segít a megkülönböztetésben: mi a megoldandó nehézség és mi az elfogadandó kereszt az életünkben. Segít a személyes eszményünk felfedezésében, mi legyen a célja és az első apró lépése az önnevelésünknek. Mi az Atya szeretetterve a személyes életünkkel? Segít minden nap újra igent mondani erre.
Arra indít, hogy „újuljunk meg belsőleg és megújul a föld színe”. A világ problémáit magunkon kezdjük el megoldani.
Megfogalmazódott, hogy tartsuk az irányt, őrizzük a normalitást és apostoli lelkülettel éljünk a magunk helyén.
A zsinat aratását Szalai Zsolt által megfogalmazott szép imával zártuk, melyet Kentenich atya szövegei ihlettek. Bár napokkal a zsinat előtt állította össze, a Szentlélek vezetése nyomán olyan volt, mintha a frissen megszületett jelmondatot kívánta volna kibontani. Részletek az imából:
„Taníts meg engem, Mária, a Lélekkel együtt,
hogy az imádság gyermeke legyek az Atya szívében
és őszinte szívvel tudjam mondani: Miatyánk, aki a mennyekben vagy… Hadd tudjam őszinte szívvel mondani, igen, Atyám, igen!
Legyen meg a Te akaratod mindig, akár örömet, akár bánatot vagy szenvedést hoz. Hadd tudjam gyermeki módon kérdezni:
Atyám, most mit akarsz nekem különösen jót adni?
Mária, mint egy fészekbe szeretném elhelyezni magamat
a te szívedbe, kezedbe, szentélyedbe.
A Te szentélyed legyen számomra a szentség bölcsője.
Hiszem és elfogadom, hogy nevelőm vagy,
és nem csupán nekem, hanem egész családomnak.
Szentélyedben ma újra kérem, tégy engem ma igazi gyermekké!
Gyermekeimet, házastársamat, önmagamat teljesen Rád bízom.
Atyám, küldd el Szentlelkedet és minden új életre kel!
Változtass át engem, hogy mindig mélyen bízzak a Te gondviselésedben, hogy szeretetből vállalni tudjam a nehézségeket és a szenvedéseket! Hogy istengyermekségem tudatában éljem az életem!
Általad Anyám, felajánlom a szívemet az örök Istennek.”
